"... szívek őrzik nem szavak"
A Tiszavasvári Kabay János Általános Iskola névfelvételének 50. évfordulója alkalmából iskolatörténeti - és fotókiállítást rendezett, melyet dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter nyitott meg. A Jubileum alkalmából a Kabay János Általános Iskola nevelőtestülete 2007. június 05-én, pedagógusnapon a temetőkben koszorúzással emlékezett elhunyt kollégáira. Kedden délután Hiller István oktatási és kulturális miniszter jelenlétében felavatták azokat az emléktáblákat, melyeket a szaktantermeken helyeztek el, így állítva emléket az iskola volt tanárainak.
Hankó László Gál József Kovács György
Szögi Lajos
Keresheted őt, nem leled, hiába
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt…”
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt…”
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.
„Szívek őrzik, nem szavak”
Megállt egy szív, s megállt az élet a Szögi családban, a Kabay János Általános Iskolában és a természetvédők nagy családjában. 2006. október 15-én tragikus körülmények között elhunyt Szögi Lajos biológia-földrajz szakos tanár. Egy újságcikk így írt Róla:
„Nagy hiány lehet a Mennyországban a Jó emberekből, ha Szögi Lajost az ég magához vette”. Igen! Itt a Földön is kevés ilyen Jó ember él, mint amilyen Ő volt. Nagy szükség lenne még jóságára.
Az első bénító döbbenettől magunkhoz térve, amikor már rájöttünk, igen, el kell hinnünk, hogy nincs többé; mindenkinek az volt a kérdése, hogy miért pont Ő.
Miért pont Ő, aki egy hangos szóval, egy félresikerült mondattal sem bántott volna meg senkit, nemhogy tettel!
Gondolataiban sem jelent meg a rosszindulat! Másra volt gondja: Gondja volt a szép családjára. Négy generációban élt együtt lányaival, feleségével, szüleivel, nagymamájával, felesége szüleivel. Mosolyogva büszkélkedett, hogy őt hét nő kényezteti otthon.
Gondja volt immár 20 éve – pedagógusként egykori iskolájába visszatérve – a mások gyerekeire. Nagy szakmai tudással, őszinte szívvel adta át tanítványai számára a Szeretet, az Emberséget, a Tudást.
Igazi közösségi ember volt. A mindennapos nevelő-oktató munkája mellett szervezte a pedagógus- és osztálykirándulásokat, a természetvédelmi szakpróbázásokat, a nyári táborokat.
Hihetetlen optimizmussal minden problémát megoldott, áthidalt. Sokan büszkélkedhetnek hűséges barátságával. Mindenkihez megtalálta az utat, mindenkivel együtt tudott dolgozni céljaiért, melyek kiváló célok voltak: a gyönyörű családot összetartani, jó osztályközösséget kialakítani, folyton keresni a lehetőséget, ami előreviszi az iskolát, a közösséget.
Ha nehézségekkel került szembe, mindjárt megjelent egy mosoly a szája szögletében, és mi láttuk, hogy Ő már gondolatban megtalálta a megoldást, látja a kiutat. Megoldjuk! – mondta, s meg is oldotta a problémákat.
Most mi állunk nagy nehézség előtt. Meg kell küzdenünk hiányával! De gondoljunk mosolyára, optimizmusára! Emlékeztessen minket arra, hogy a nehézségekben is meg kell találni a megoldást, meg kell találni a kiutat.
Szögi Lajos értelmetlen halálának hírére megmozdult az Ország!
A szokatlanul brutális bűntett megrázta a magyar közvéleményt, valamennyiünk lelkét megsebezte. A fájdalomra és a pótolhatatlan veszteségre nincs gyógyír. A történtekre lehet magyarázatot keresni, de felmentés nincs! Eszünkkel és szívünkkel tiltakozunk.
Szögi Lajos emlékét kegyelettel őrizzük. Nyugodjék békében!
„Elmúlt, mint száz pillanat
S tudjuk mégis, hogy múlhatatlan,
Mert szívek őrzik, nem szavak”
2012 - Emlékezés Szögi Lajos tanár úrra
2006. október 15. Szomorú nap volt ez egy család, az iskolánk, Tiszavasvári és a természetvédők nagy közösségének életében.
Szögi Lajos tanár úr ezen a szép, napfényes vasárnap délután lányaival elindult kirándulni, de már nem tért haza. Erőszakos tett áldozata lett. Hiába várta Őt haza a családja, hiába várták hétfőn reggel tanítványai, kollégái. Csak a szörnyű hír érkezett, hogy Ő már nem lépi át többé iskolánk küszöbét.
Iskolánk jelenlegi tanulói közül már csak nagyon kevesen ismerhették a szelíd, kedves, türelmes, a gyereket szerető tanár bácsit.
A tanár bácsit, aki biológiát, földrajzot tanított és napközis nevelőként dolgozott az intézményben. A természetvédelmi szakkörökön, a kirándulásokon, a táborozások alkalmával pedig megosztotta a diákokkal azokat az ismereteit, élményeit, amelyekkel a természet szeretetére, védelmére nevelte őket.
A Tiszavasvári Általános Iskola mostani nevelőtestülete közül sem ismerhette személyesen mindenki a vidám, higgadt, jó szervezőkészségű kollégát, Szögi Lajost. Nem vehetett részt az általa vezetett kitűnő hangulatú kirándulásokon. Csak a régebben itt dolgozó kartársak elbeszéléseiből hallhattak Róla.
De emlékeinkben Szögi Lajos tanúr úr örökké él, s most halálának évfordulóján emlékezzünk Rá!
