Ugrás a tartalomra

"... szívek őrzik nem szavak"

A Tiszavasvári Kabay János Általános Iskola névfelvételének 50. évfordulója alkalmából iskolatörténeti - és fotókiállítást rendezett, melyet dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter nyitott meg. A Jubileum alkalmából a Kabay János Általános Iskola nevelőtestülete 2007. június 05-én,  pedagógusnapon a temetőkben koszorúzással emlékezett elhunyt kollégáira. Kedden délután Hiller István oktatási és kulturális miniszter jelenlétében felavatták  azokat az emléktáblákat, melyeket a szaktantermeken helyeztek el, így állítva emléket az iskola volt tanárainak.

letöltés Szaktantermeink névadóiról

 

       Hankó László  Gál József   Id. Kovács György
              Hankó László                       Gál József                      Kovács György


  Szögi Lajos

Szögi Lajos

Keresheted őt, nem leled, hiába

se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,

a múltba sem és a gazdag jövőben

akárki megszülethet már, csak ő nem.

Többé soha

nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.

Szegény a forgandó tündér szerencse,

hogy e csodát újólag megteremtse.

 

Édes barátaim, olyan ez éppen,

mint az az ember ottan a mesében.

Az élet egyszer csak őrája gondolt,

mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt…”

majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,

s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt…”

Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,

mint önmagának dermedt-néma szobra.

Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

 


„Szívek őrzik, nem szavak”

 

Megállt egy szív, s megállt az élet a Szögi családban, a Kabay János Általános Iskolában és a természetvédők nagy családjában. 2006. október 15-én tragikus körülmények között elhunyt Szögi Lajos biológia-földrajz szakos tanár. Egy újságcikk így írt Róla:

„Nagy hiány lehet a Mennyországban a Jó emberekből, ha Szögi Lajost az ég magához vette”. Igen! Itt a Földön is kevés ilyen Jó ember él, mint amilyen Ő volt. Nagy szükség lenne még jóságára.

Az első bénító döbbenettől magunkhoz térve, amikor már rájöttünk, igen, el kell hinnünk, hogy nincs többé; mindenkinek az volt a kérdése, hogy miért pont Ő.

Miért pont Ő, aki egy hangos szóval, egy félresikerült mondattal sem bántott volna meg senkit, nemhogy tettel!

Gondolataiban sem jelent meg a rosszindulat! Másra volt gondja: Gondja volt a szép családjára. Négy generációban élt együtt lányaival, feleségével, szüleivel, nagymamájával, felesége szüleivel. Mosolyogva büszkélkedett, hogy őt hét nő kényezteti otthon.

Gondja volt immár 20 éve – pedagógusként egykori iskolájába visszatérve – a mások gyerekeire. Nagy szakmai tudással, őszinte szívvel adta át tanítványai számára a Szeretet, az Emberséget, a Tudást.

Igazi közösségi ember volt. A mindennapos nevelő-oktató munkája mellett szervezte a pedagógus- és osztálykirándulásokat, a természetvédelmi szakpróbázásokat, a nyári táborokat.

Hihetetlen optimizmussal minden problémát megoldott, áthidalt. Sokan büszkélkedhetnek hűséges barátságával. Mindenkihez megtalálta az utat, mindenkivel együtt tudott dolgozni céljaiért, melyek kiváló célok voltak: a gyönyörű családot összetartani, jó osztályközösséget kialakítani, folyton keresni a lehetőséget, ami előreviszi az iskolát, a közösséget.

Ha nehézségekkel került szembe, mindjárt megjelent egy mosoly a szája szögletében, és mi láttuk, hogy Ő már gondolatban megtalálta a megoldást, látja a kiutat. Megoldjuk! – mondta, s meg is oldotta a problémákat.

Most mi állunk nagy nehézség előtt. Meg kell küzdenünk hiányával! De gondoljunk mosolyára, optimizmusára! Emlékeztessen minket arra, hogy a nehézségekben is meg kell találni a megoldást, meg kell találni a kiutat.

Szögi Lajos értelmetlen halálának hírére megmozdult az Ország!

A szokatlanul brutális bűntett megrázta a magyar közvéleményt, valamennyiünk lelkét megsebezte. A fájdalomra és a pótolhatatlan veszteségre nincs gyógyír. A történtekre lehet magyarázatot keresni, de felmentés nincs! Eszünkkel és szívünkkel tiltakozunk.

Szögi Lajos emlékét kegyelettel őrizzük. Nyugodjék békében!

 

„Elmúlt, mint száz pillanat

S tudjuk mégis, hogy múlhatatlan,

Mert szívek őrzik, nem szavak”


2012 - Emlékezés Szögi Lajos tanár úrra

2006. október 15. Szomorú nap volt ez egy család, az iskolánk, Tiszavasvári és a természetvédők nagy közösségének életében.

Szögi Lajos tanár úr ezen a szép, napfényes vasárnap délután lányaival elindult kirándulni, de már nem tért haza. Erőszakos tett áldozata lett. Hiába várta Őt haza a családja, hiába várták hétfőn reggel tanítványai, kollégái. Csak a szörnyű hír érkezett, hogy Ő már nem lépi át többé iskolánk küszöbét.

Iskolánk jelenlegi tanulói közül már csak nagyon kevesen ismerhették a szelíd, kedves, türelmes, a gyereket szerető tanár bácsit.

A tanár bácsit, aki biológiát, földrajzot tanított és napközis nevelőként dolgozott az intézményben. A természetvédelmi szakkörökön, a kirándulásokon, a táborozások alkalmával pedig megosztotta a diákokkal azokat az ismereteit, élményeit, amelyekkel a természet szeretetére, védelmére nevelte őket.

A Tiszavasvári Általános Iskola mostani nevelőtestülete közül sem ismerhette személyesen mindenki a vidám, higgadt, jó szervezőkészségű kollégát, Szögi Lajost. Nem vehetett részt az általa vezetett kitűnő hangulatú kirándulásokon. Csak a régebben itt dolgozó kartársak elbeszéléseiből hallhattak Róla.

De emlékeinkben Szögi Lajos tanúr úr örökké él, s most halálának évfordulóján emlékezzünk Rá!