Magyar Kultúra Napja
„ A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek! „
Kölcsey Ferenc, 200 éve,1823. január 22-én fejezte be a Himnusz szövegének megírását. Ennek emlékére 1989 óta január 22-én ünnepeljük a Magyar kultúra napját. Ezen a napon különböző rendezvények emlékeztetnek bennünket évezredes hagyományainkra, gyökereinkre, múltunkra. Iskolánk 8. a osztályos tanulói is emlékműsorral készültek e nap méltó megünneplésére.
Van egy dal, amit előbb megtanulsz, még mielőtt a tartalmát megértenéd. Amíg pici vagy, csak hallgatod, amikor ünnepélyeken tiszteletadással és meghatottan éneklik együtt a résztvevők. Aztán egy idő után magad is megpróbálod énekelni, és egyre biztosabban dalolod a többiekkel. Amire az iskolában tanulsz róla, már ismered, szereted, hozzád tartozik ez a dal: a MAGYAR HIMNUSZ
„E bús imádságot dalolta ajkam
Mikor nem is tudtam még, mit dalol,
Csak néztem, hogy orgonás szavakban
Ezer év búja búg a hant alól.”
A himnusz nemzeti fohászunk, amely magyarságunkat, közös hitünket, akaratunkat fejezi ki. Kölcsey Ferenc költeménye olyan vers, amelyben a költő Magyarországot és az e hazát szerető, védelmező és az érte meghalni is kész magyar népet dicséri. Versében felemlegeti történelmünk dicsőséges eseményeit és véres küzdelmeit, veszteségeit. A bevezető és záró versszakokban, pedig Istent hívja segítségül, hogy végre boldogságban, békében élhessen a földön a magyar. Minden népnek van nemzeti himnusza, de ilyen Istenhez szóló, védelmet kérő nem akad. Ezért is nevezzük Kölcsey himnuszát a magyar nép imádságának.
Erkel Ferenc jó húsz évvel később méltó zenét komponált ehhez a gyönyörű költeményhez.
A magyar kultúra egyidős Magyarországgal. A magyar nép életét, gondolatvilágát, hovatartozását, helyét a világban kultúránk ismerete adja. Ez mutatja, bizonyítja eredetünket, létünket.
Az elhangzott gondolatokat nemcsak eszünkkel, szívünkkel is értenünk kell, hangzott el zárszóként a műsor végén .
Bundáné Róka Csilla
