Határtalanul 2013.

Fedezzük fel Partiumot!

Tiszavasvári diákok Erdélyben

A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Határtalanul! pályázatának keretében a Tiszavasvári Általános Iskola 62 hetedik osztályos tanulója, valamint 7 pedagógusa vehettünk részt 2013. április 22-24. között a Student Lines Diákutazási Iroda közreműködésével erdélyi tanulmányi kiránduláson.

A határt átlépve első állomásunk Nagykároly volt, mely a Partium legnagyobb magyar többségű települése. Itt ismerkedtünk meg idegenvezetőnkkel, aki a három nap alatt számos érdekes irodalmi, történelmi és művészeti ismerettel bővítette eddigi tudásunkat. Belvárosi sétánk során megtekintettük a Károlyi-kastélyt, a volt piarista templomot és a volt Arany Szarvas fogadót, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Júlia elsőként pillantották meg egymást egy megyebálon, melyből rá egy évre házasság lett. Szatmárnémetiben Dsida Jenő emléke előtt tiszteleghettünk, majd a székesegyházat, a városházát, a színházat, a volt Pannónia szállót, a „láncos templomot” néztük meg. Késő este érkeztünk Felsőbányára, a szálláshelyünkre, ahol testvériskolánk képviselői ízletes vacsorával vártak bennünket, majd vidám hangulatban zártuk a napot tábortűzzel és népdalénekléssel. Második nap reggel Koltó volt az első úti célunk, a 17. századi Teleki-kastély, ahol megkoszorúztuk a parkban Petőfi és Szendrey Júlia szobrát. Rövid műsorral idéztük fel a nászútjukról szóló történeteket, mely a Koltón íródott Szeptember végén című vers szavalatával ért véget. Nagybányán, a magyar impresszionista festők városába tettünk látogatást a Festőmúzeumba, az Ásványtani Múzeumba. Megnéztünk a színház épületét, a főteret és a barokk stílusú Szentháromság-templomot. Hosszabb utazás után – mely a szerpentines Gutin-hegyen vitt keresztül – jutottunk Desze faluba, ahol Máramaros egyik legrégebbi fatemploma található. A következő megálló a már nevében is különleges szaploncai vidám temető volt. Nem véletlen a vidám elnevezés, errefelé ugyanis a családok vidám versikékkel és humoros festett képekkel búcsúztatják halott hozzátartozóikat. Este agyagozhattunk, korongozhattunk szállásadónk, Les Daniel keramikus művész jóvoltából. A harmadik napon látogatást tettünk testvériskolánkba, ahol mind a magyar, mind a román tagozat tanulóit megajándékoztuk, és rövid beszélgetést folytattunk az ottani diákokkal, tanáraikkal, valamint a líceum igazgatójával. Utolsó állomásként a Bódi-tóhoz libegőztünk fel, ahol forró csokival és üdítővel vendégeltek meg bennünket. Késő délután vendéglátóinkkal, idegenvezetőnkkel és rutinosan vezető buszsofőrünkkel készült közös fotó után indultunk Csengersima irányába.

Tiszavasváriban már nagy-nagy izgalommal várták érkezésünket a szülők, akiknek elmondhattuk, hogy valóban élményekkel teli „tudástarsollyal” érkeztünk meg tanulmányi kirándulásunkról, és idézhettük fel Tamási Áron gondolatát, miszerint: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”

Bundáné Róka Csilla

projektmenedzser