Ugrás a tartalomra

Határtalanul 2016.

 

HAT-15-05-0278

Barangolás Tündérországban – Székelyföld kincsei
 


Hóesésben Erdélyben…

A tiszavasvári diákok határtalan barangolása Erdélyben

 

Április 18-án hetvenhét hetedik osztályos diák és nyolc pedagógus indult útnak a „Határtalanul!”  pályázat által megvalósított négynapos kirándulásra.

Már az első napon a majdnem 500 kilométeres utazást a gyönyörű tájak, és az érdekes műemlékek tették felejthetetlenné. A Nagykárolyban található Károlyi-kastély körüljárása és megcsodálása után Érmindszenten tekintettük meg Ady Endre szülőházát. Egy Ady-vers kíséretében az emlékezés koszorúit is elhelyeztük. Következő megállónk Kolozsvár volt. Itt a Szent Mihály-templom, valamint Mátyás király szobra jelentették a legnagyobb látványosságot. A hosszú út végén, fáradtan, de élményekkel gazdagodva foglaltuk el a Korondon lévő szállásainkat.

A második napon ellátogattunk a Felsősófalván lévő Székely Mózes Általános Iskolába, ahol a diákok és a tanárok nagy szeretettel és egy szép dallal fogadtak minket. Iskolánk tanulói apró ajándékokkal köszönték meg a kedves gesztust. Ezt követően egy barátságos focimeccsel zártuk programot, mely során nagy küzdelmet követően a tiszavasvári diákok diadalmaskodtak. Következő állomás a Parajdon található sóbánya volt, amely után Szováta, és a Medve-tó következett. A nap további részében egy rövid sétát tettünk Székelyudvarhely belvárosában, majd Szejkefürdő felé vettük az irányt, ahol Orbán Balázs sírjánál emlékeztünk meg a „legnagyobb székelyről”. Kirándulásunk legmozgalmasabb napjának utolsó állomása Farkaslaka volt. A kis székely település híres szülöttének, Tamási Áronnak a síremlékénél részleteket olvastunk fel az Ábel Amerikában című regényből, és koszorúval tisztelegtünk az egyik legnagyobb erdélyi prózaíró emléke előtt.

A harmadik napon különleges élményben volt részünk, hiszen a Gyilkos-tó felé vezető hegyi szakaszon hófödte táj látványa varázsolt el bennünket. Idegenvezetőink mintha kitalálták volna a gyerekek (és persze a felnőttek) gondolatát, amikor a Pongrác-tetőn soron kívüli megállót iktattak be, hogy egy jót hógolyózhassunk.

Nem gondoltuk volna, hogy ezt a látványt lehet még fokozni, de a Békás-szoros monumentalitása újabb ámulatba ejtett mindenkit.

A hazafelé vezető út is számos izgalmas látnivalót tartogatott számunkra. Segesvár régi korokat idéző, gyönyörű belvárosa, a Héjjasfalva mellett található ispánkúti Petőfi-dombormű, a számunkra különösen fontos körösfői Vasvári Pál emlékmű mindannyiunk számára meghatározó élmény volt.

Túl vagyunk egy sokszínű és mozgalmas kiránduláson, amely minden résztvevő számára rengeteg nagyszerű emléket adott. Köszönhető ez a remek szervezésnek, a profi idegenvezetésnek és persze annak, hogy Erdély a festői tájak, történelmi városok, impozáns műemlékek valóságos tárháza.

Mondanivalómat Áprily Lajos szavaival zárom: „Tekintetem szárnyat repesve bontott, / átöleltem a hullám-horizontot. / s tetőit, többet száznál és ezernél-/ s titokzatos szót mondtam akkor: Erdély.”

 

Treszkai József pedagógus