Ugrás a tartalomra

„Barangolások Székelyföldön”-2017.

„Barangolások Székelyföldön”- négy felejthetetlen nap Erdélyben

 

      A Tiszavasvári Általános Iskola a Határtalanul HAT-16-01-0539 project keretében sikeresen pályázott a 7. évfolyamos diákok erdélyi kirándulására. Így juthatott el intézményünk 80 tanulója 8 pedagógus kíséretében 2017. április 24-27. között Székelyföld csodáinak felfedezésére.

     Az utazásra nagy izgalommal, várakozással készülődött a gyereksereg, hiszen sokan közülük először jártak ezeken a festői tájakon.

     A hétfő hajnali felkelés, a korai indulás sem szegte a jókedvünket! Vidám hangulatban léptük át Vállajnál az országhatárt. Hamarosam megérkeztünk Nagykárolyba. Itt körbesétáltuk és megcsodáltuk a közelmúltban felújított impozáns Károlyi-kastélyt, amely küllemében a tiszadobinak ikertestvére lehetne. Innen Ady szülőfalujába, Érmindszentre vitt az utunk - a település a géniuszköltő tiszteletére az Ady Endre nevet viseli. A szülőház megtekintése után koszorúztunk, Duli Nikolett előadásában meghallgattuk a Góg és Magóg fia vagyok én… című költeményt. A következő állomásunk: Kolozsvár. Ott jártunk a Szent Mihály-templomban, fényképezkedtünk a monumentális Mátyás-szobor, továbbá az igazságos király szülőháza előtt, sétáltunk a központban. A „kincses városból” még hosszú buszozás várt ránk a szálláshelyünkig. Ám a csodálatos, dimbes-dombos hegyvidék, valamint a nyiladozó tavaszi természet látványa kárpótolt bennünket a fáradtságért! Olyan érzésünk támadhatott időnként, mintha egy mesebeli képeslap közepén haladnánk. Csillagtúránk központjában, Korondon kényelmes, kulturált panziókban laktunk.  Megtapasztalhattuk az őszinte székely vendégszeretetet, finom vacsorával vártak minket.

    Kedden Felsősófalván, a Székely Mózes Általános Iskolában kezdtünk. Az igazgatóhelyettes asszony köszöntője, ismertetője után átadtuk az ajándékainkat, bepillanthattunk a tantermekbe. A templom szomszédságában emelkedő épületben - több száz kilométerre az anyaországtól - magyar nyelven folyik az oktatás. Ezt tartják garanciának az erdélyi magyarok identitásuk megőrzésére.

A Sóvidéken tovább barangolva érkeztünk Parajdra, hogy leereszkedjünk a gyógyító levegőjű híres sóbányába. Óriási volt a tömeg, hiszen a turistákon kívül terápiás céllal is rengetegen megfordulnak itt. Lehet pingpongozni, kalandparkozni, tornázni, azaz játszva gyógyulni. Sőt, egy kis templomot is kialakítottak az áhítatra vágyók számára. A kiváló akusztikájú kápolnarészben csengő hangon szállt az énekünk: „Tavaszi szél vizet áraszt…”

Verőfényes napsütésben értünk a felszínre. Következett az elmaradhatatlan ajándékvásárlás - hoztunk sót haza bőven!-, majd irány a Gyilkos-tó, valamint a Békás-szoros!

Kacskaringós, hajtűkanyaros úton haladtunk egyre feljebb. A csörgedező hegyi patakok vidáman futottak versenyt velünk. Közben megfigyelhettük a természetes növénytakaró változását a lombhullató erdőtől a tűlevelű rengetegig. Átkeltünk a Bucsin-tetőn, a Pongrác-tetőn megálltunk.  Az előző hétvégén lehullott 40 cm-es hó szikrázott a tavaszi napsütésben, még hógolyóztunk is. Az elénk táruló fenséges panoráma nem mindennapi élményt nyújtott. A Gyilkos-tóhoz érve zölden tündöklő víztükröt pillanthattunk meg. Milyen érdekes! Ennek a természeti képződménynek csak a mi nyelvünkön jelzője a „gyilkos”, egyébként Veres-tónak hívják románul is, a tápláló Veres-patakra utalva. Ebéd után a Békás-szorosban egy órás sétát tettünk, kellemes időjárási viszonyok közepette – egyébként errefelé gyakran esik az eső. A 300 méter magas sziklafalak és zúgó vízfolyások között érezhettük igazán, milyen porszem az ember a Föld óriásai mellett.

Hazafelé megálltunk a szárhegyi Lázár-kastélynál. Az élménydús napunk végén Korondon végigjártuk  a népművészeti  kirakodóvásárt.

  Szerdai programunk: Ábel hazája, a Hargita. A  Csíksomlyói  Kegytemplomban elcsendesedhettünk néhány percre, megérintve a csodatévő Szűzanyát, fohászunkat hozzá intézve. Ezután felgyalogoltunk a pünkösdi búcsú helyszínére. Az ebédre készített  finom szendvicsek elfogyasztása után folytattuk a expedíciónkat Máréfalvára, ahol több mint 200 magántulajdonban lévő székelykapu található, a legrégebbi 1858-ból való. Szejkefürdőn is  megcsodáltuk a székely  népi építészet eme remekműveit, felkerestük Orbán Balázs nyughelyét. Farkaslakán megkoszorúztuk Tamási Áron sírját. Tiszteletünk jeléül Varga Bálint felolvasott egy részletet az író egyik leghíresebb művéből, az Ábel a rengetegben  című regényből. Este  még sétáltunk Korondon,  aztán készülődtünk a  hazautazásra.

  Csütörtök az erdélyi utunk utolsó napja volt, igen gazdag programmal. 

Fehéregyházánál, Petőfi Sándor síremlékénél koszorúzással és szavalattal emlékeztünk meg a magyar irodalom egyik legnagyobb alakjáról. Sétát tettünk a  különleges hangulatú   szász városban, Segesváron. Végigjártuk a nevezetes diáklépcsőt, láttuk Drakula gróf szülőházát. Székelyudvarhelyen  megtekintettük a szoborparkot, fagyiztunk, megcsodáltuk a  patinás belvárost. Délután érkeztünk Körösfőre. Itt Tiszavasvári nagy szülöttének, az ifjú forradalmár Vasvári Pálnak  állíttatott kopjafát Péntek László, a helyi  polgármester úr. Elhelyeztük a megemlékezés koszorúját, elénekeltük a Himnuszt, Petőfi Sándor Európa csendes, újra csendes című versével tisztelegtünk hősünk emlékoszlopa előtt.  Ez volt kirándulásunk utolsó jelentősebb állomása. A határ felé haladva még gyönyörködhettünk a lankás domdoldalakban, ahol mindenfelé  békésen legelésztek  a birkanyájak, az ezeket terelgető pásztorok pedig láthatóan boldog szimbiózisban élnek az idillikus természettel.

    Este 8 órára fáradtan, de felejthetetlen élményekkel gazdagodva érkeztünk haza.

Ezúton is szeretnénk  köszönetet mondani a Gáll Travelnek a remek szervezésért,  idegenvezetésért és a kényelmes, balesetmentes utazásért.

 

Nagyné Gorzó Erika
pedagógus